VISSZAJELZÉSEITEK

“Kedves Anna!

Szeretnék beszámolni a cseppek csupán két nap alatt észlelt hatásáról.
Igazad volt – nem mintha kételkedtem volna, de későbbre vártam -, tovább alszom:) Igaz, kicsit aggaszt, nem szeretnék elkésni holnap:)
De érzek más hatást is – történetesen, hogy sokkal felszabadultabb vagyok, mintha kitörtem volna egy magam által kreált ketrecből. Szabadnak érzem magam, és ez elég furcsa, rég elfelejtett érzés. Mintha kinyílt volna az agyam. Persze, hátul a szorongásaim megmaradtak, de határozottan jobb az átlagos közérzetem, és kicsit távolabbról sikerül szemlélnem magam. Tudatosan is igyekszem kimászni a gödörből, mintha 20 évvel ezelőtti önmagamat kezdeném visszakapni. Ilyenkor ébredek rá, mennyi mindentől elzárom magam az önkéntes száműzetésemmel. És az élet nem arról szól, amit a börtönzárka ablakából sejteni vélünk. Ezeket rég tudom, de valahogy olyan ritkán tapasztalom tudatosan… érzem hogy kezdek kitörni a mókuskerékből.
Egyelőre ennyit, és hálás köszönetemet küldöm.”
” … igen, a hatás valóban nagyon gyors volt. Mivel mérleg vagyok, a mérleg nyelve visszafele is ki-kibillen, néha nagy erővel rámtörnek régi szorongásaim, annyira hozzászoktam ehhez a rossz technikához ahogy a dolgaimat kezelem, és úgy érzem, ez egy nagyon régi beidegződés, minta, amit el kell távolítani, mert nem vezet előre, csak hátra! Ez nem segít a túlélésben, pedig eredetileg azért vagyunk előrelátóak, hogy a nemkívánatos körülményeket megelőzzük, de amikor ez már túlzásba megy át, azzal nem segít, mert minél inkább szorongok, annál kevésbé tiszta az agyam és elnyomja a konstruktív gondolatokat. Persze az is egy taktika lehet, hogy mindenkor a legrosszabbat vetítem előre, mert így legalább nem érnek meglepetések, de ez a módszer rengeteg energiát von el és roppantmód a földhöz ragaszt. Nem hiszem, hogy ez a cél…”
 És 1 nappal később:
” Ma egy remek napom volt. Lehet, hogy külső, ún. objektív tényezők is hozzájárultak, minden esetre régen éreztem ilyen jól magam. Nem győztem örülni és csodálkozni. Képzeld, mikor hazajöttem, bekapcsoltam a rádiót, a Smalltown Boy ment éppen (Bronsky Beat, 80-as évek, egyfajta meleg himnusz), és táncra perdültem:)) Szinte hihetetlen, felhangosítottam a zenét és végigtáncoltam, mint 30 éve, megboldogult fiatalkoromban:)

Nem szeretnék áradozni, és tartok is attól, hogy túl jól érzem magam, félek, nehogy a visszájára forduljon:) Minden esetre, olyan kitörő energiát és életkedvet érzek magamban, mint évtizedekkel ezelőtt. Már régen el is feledtem ezt az állapotot.
Reggel az órára keltem (mobilra), magamtól nem ébredtem fel. Ha valami, ez nem lehet placébó-hatás, hiszen azt nem programozhatom be magamnak, hogy jól aludjak… Szóval, egyszerűen megáll az eszem.”
Viktor M. Hödl – 2018.10.16.
Reklámok