ALÁZATTÓL A MEGÉRTÉSIG

ALÁZAT – ELFOGADÁS – MEGÉRTÉS

alázat 3

A napokban többször visszaköszöntött az alázat téma több oldalról is, aztán ahogy gondolkozom rajta, rájövök, hogy az elmúlt években így vagy úgy az életem része, megoldandó, és elsajátítandó része.

Azt tapasztalom, hogy először MEG AKARUNK ÉRTENI, és aztán majd a racionalitásunkkal megmagyarázzuk, hogy könnyebben elfogadjuk, és talán utána, esetleg eljutunk az alázatig.

A legtöbb ember számára az alázat valami negatív fogalomhoz kötődik a tudatos, és tudattalan elme szintjén, ezért, szinte kapásból el is utasítjuk. Szentek jutnak az eszünkbe, nehéz sorsok, lemondás, valaki előtti meghunyászkodás, de mi is valójában az alázat?!

Néhány éve hallottam tanáraimtól, hogy hiányzik belőlem az alázat. Ahhoz, hogy jó tanácsadó lehessek, ezt az erényt kell magamban erősítenem. Oke, de, hogyan?! Mi is az alázat valójában? Persze próbáltam magamnak racionálisan megmagyarázni, de nem nagyon sikerült. Minél tovább gondolkoztam rajta, annál távolabb kerültem a megoldástól. De mivel foglalkoztatott a kérdés, megérkezett a válasz,  egyszer csak jött egy érzés, az elfogadás érzése, és kezdtem tapasztalni, hogy mire gondolhattak annak idején a tanáraim. Ez az, amit mindenkinek saját magának kell(ene) megtapasztani.

– mikor tudom, hogy megteszek mindent egy adott dolog – cél eléréséhez,

– mikor hiszem, hogy minden értem történik,

– mikor nem kényszerítem senkire az  – ÉN – akaratomat,

– mikor képes vagyok megérteni és elfogadni, mindannyian különbözünk, így másként érezhetünk, gondolkodhatunk, viselkedhetünk.

alázat 2

Mikor megszületik benned az alázat érzése, már nincs szükség az okok kutatására, a miértek felderítésére, ami sok embernek rengeteg idejét és energiáját veszi el, akkor automatikusan megjelenik az elfogadás, és a megértés. 

2015. március

Erőss Anna Lélek és családrendmediátor

Reklámok

HALÁL – GYÁSZ – ELENGEDÉS

gyász 3

Ezekben a napokban mindannyian elvesztett szeretteinkre gondolunk.  Minél idősebbek vagyunk annál több veszteséget szenvedünk el, de valóban meg tudjuk gyászolni veszteségeinket? Hagyják, hogy gyászoljunk, vagy már szüleink is arra tanítanak bennünket öntudatlanul, hogyan nyomjuk el,  vagy legyünk mihamarabb úrrá fájdalmunkon.

Manapság a halál szinte tabunak számít…

halál

Ha szüleinket veszítjük el, gyógyír lehet számunkra, hogy minden sejtünkben ott vannak. “Apámból és anyámból vagyok, meg egy kicsit több.”” – mondja Hellinger a családállítás atyja.

FÁJDALOM – ez a sikeres feldolgozás, elengedés kulcsa, ami sajnos nem kerülhető el, ez a szükséges “rossz”, ami elhozza a gyógyulást. Feldolgozatlan veszteségeink a háttérből irányítanak, befolyásolnak, programokat írnak számunkra, melyek az életre adott válaszainkra, viselkedésünkre, reakcióinkra rányomják a bélyeget. Meglepődnénk, ha tudnánk mennyire befolyásolják életünket.

 Engedjük meg magunknak, hogy veszteség esetén szomorúak, bánatosak legyünk. Engedjük meg magunknak, hogy nem viselkedünk, mert a környezetünknek kellemetlen, ha így lát bennünket. Hogy inkább magunkra vagyunk ilyenkor tekintettel, hogy nem tereljük el figyelmünket olvasással, sporttal, új hobbival, új házi kedvenccel, stb… Figyeljünk befelé mire lenne szükség, egyedül lennénk szívesebben, vagy jól esik, ha valaki ott van velünk, átölel, és csendben simogat. Ne azon agyaljunk, hogy mit szólnak, mások  ne befolyásoljon ők hogyan “dolgozták fel”, mit csináltak ilyen esetben,, hiszen rajtunk kívül ezzel senki nincs tisztában. Erre csak mi adhatjuk meg a választ.  Ne szégyelljük, ha nekünk mások az igényeink.

Veszteség nem csak közeli hozzátartozó lehet, gyászolni lehet párkapcsolatunk végét, válást, ha új otthonba költözünk, ha elvesztettük a kedvenc könyvünket. Persze, ezek más – más súlyt kapnak, de hagyjuk hogy fájjon – egy darabig – , érezhetjük rosszul magunkat, hogy utána szép lassan visszatérhessünk az Életbe, hiszen ez a cél, hogy éljük az Életet, a Saját Életünket.

2014. november

Erőss Anna Lélekmediátor

VONZÁS – ELENGEDÉS – TEREMTÉS

Biztosan Ti is észrevettétek, milyen hamar megvalósul az  amire gondolunk. Bármi, ami eszünkbe jut, az sokszor szinte azonnal fizikai szinten is megjelenik, épp ezért nagyon figyelnünk kell gondolatainkra. Csak gondolj bele, hányszor kívántad, hogy “Ne egy tömött busz/villamos jöjjön!” és valamiért a következő biztosan dugig volt.

Érdekes figyelni ilyen szemmel a világot, világunkat. Hányan panaszkodnak, és nekik, tényleg van miért, hiszen erre fókuszálnak, így miért is “kapnának” mást. Nézz körül hány olyan ember van a környezetedben, aki nem panaszkodik, hanem örül annak, ami van, és/vagy arra gondol, mit szeretne elérni. Ők már tudnak valamit, velük beszélgess, és figyelj!

A Maja energetikai évnek épp most járunk az utolsó hónapjában, július 26-án  indul az új év. Most van az évünk zárása, mely az önbizalmi kérdéseket is erőteljesen feszegette. Vajon hányszor kérdőjelezted meg azt, hogy képes vagy megcsinálni? Vajon hányszor merült fel kétség, hogy Te nem is vagy olyan jó, mint X vagy Y ugyanebben a témában? Vajon hányszor érezted azt, hogy nincs elég önbizalmad, neked nem fog sikerülni, és még sorolhatnám.  ÉS vajon hányszor léptél mégis ennek ellenére, és sikered volt. ÉS vajon hányszor vágtál bele valami újba, anélkül, hogy gondolkoztál rajta, és érdekes módon sikerült. És, hogy miért? Mert  gondolataidban a megvalósítás volt a fókuszban.

Hány, és hány olyan alkalom van, amikor az állítólagos jóakarók öntik rád a jó tanácsaikat, amivel aztán teljesen elbizonytalanítanak, mert ezer és ezer kifogást hoznak, hogy az amit TE szeretnél, az miért nem fog működni.

Igen, vannak buktatók, az egyik fontos dolog, hogy ha valami újat akarunk, akkor egy régit el kell engednünk, és ezt nem szeretjük. Azt szeretnénk, ha ez is, az is meg lenne, vagy legalábbis a régit csak akkor elengedni, ha az új már meg van. DE az új csak akkor tud jönni, ha van helye, és ha gondolataidban, tetteidben is ez tükröződik, ekkor tud belépni az életedbe. Nem egyszerű gondolati váltás ez a materiális világban, amikor mindenhonnan arra buzdítanak, hogy gyarapítsd, amid van.

Légy tudatos, hogy te irányíthasd a történéseket, hogy az energiák neked kedvezzenek, hogy hamarabb legyen célod, mint hogy az élet kész tények elé állít, és akkor már nincs nagyon választás. Sokkal jobb érzés valamitől önként megválni, mintha elveszik tőlünk. Adjunk jó szívvel, őszintén, engedjük el, amire már nincs szükség, hagyjuk az áramlást, hogy az jöhessen, amit mi szeretnénk.

Legyen konkrét célod, tudd, mit adsz érte cserébe, így lesz helye az új dolgoknak az életedben, és persze tedd a dolgod, higgy magadban, mert megérdemled! Ne felejtsd el, erőfeszítés nélkül nincs eredmény, amennyit beleteszel, annyit kapsz vissza! Mindannyian jobban becsüljük azt, amiért sokat tettünk, és nem csak az ölünkbe pottyant, legyen az bármi.

2014. július

Erőss Anna önismereti tréner